A tizedbeosztásról, a Nyílzápor „hadrendjéről”

A 2007-es, első Nyílzápor sok más dologban is úttörő- és alapvető jelentőségű volt, nem csak a nagy tömegben együttlövés első élménye miatt. Itt alkalmaztuk például először (újra…) az íjászhadon belül a tized-század felépítményt, és itt tettük a mai magyar hagyományőrző íjászok csatakiáltásává az Árpád-korban használt „Hujj-Hujj-Hajrá”-t. (Ez utóbbival kapcsolatban egy személyes megjegyzés: vigyázzunk, hogy ne valamiféle pavlovi reflexé váljon a dolog, hanem őrizze meg a méltóságát, a tartalmát. Tehát ha például valami lelkes arc a közönségből beordít, hogy „Hujj-Hujj”, akkor arra nem kell, sőt nem is szabad szolgaian, gépiesen hajrát üvölteni! Ez egy csatakiáltás, amelynek helye és szerepe van. Legalább annyira tartsuk meg a méltóságát, hogy csak olyankor üvöltjük a „Hajrát, amikor a hadat vezénylő íjász, vagy a tíznagyunk, vagy a száznagyunk indítja „Hujj-Hujj”-al!!!)

1.